A krétai emberek életében fontos volt a vallás szerepe. Fő istenségük feltehetően női isten volt. A krétai istennők a kezdetektől fogva tisztelt termékenység istennő változatai voltak. Férfi istent, illetve isteneket is tiszteltek az istennő fiának és férjének szerepében.
Az istennő kultuszában fontos helyet tölt be egy termékenységisten halála és föltámadása. Krétán ennek az istennek a hagyománya sokáig fennmaradt, mert Zeusznak a sírját még a későbbi görög időkben is mutogatták. Mivel a görögök számára Zeusz, mint főisten halhatatlan, így a krétaiakat a hazug elnevezéssel illették.
Az eredeti név bizonyára Velkhanosz volt.
Gyakran nehéz megkülönböztetni az istenek, a papok és tisztelőik közti különbségeket.
Vannak olyan nézetek, melyek szerint a festményeken megjelennek az istenalakok, viszont kultuszszobrokat i. e. 1450 körüli időkig nem készítettek a szigeten.
Az istenek ember alakúak voltak, de megjelenítettek állatfejű figurákat is. Sok minószi pecséten láthatók bikafejű, embertestű Minótauruszok. Egy pikkelyes hátú lény, talán az egyiptomi krokodilistennő hatását tükrözi. Egy knósszoszi pecsétlenyomat talán a tengermély szörnyetegét ábrázolja.
Krétán nincsenek monumentális templomok. A kis „házi kápolnák”, a kis helyiségek jellemzők. Régészeti leletek: a különféle kultikus tárgyak, az áldozatok maradványai bizonyítják ezt.
Az egyetlen helyiségből álló szentélytípusban padot helyeztek el a kultikus tárgyaknak és a fogadalmi ajándékoknak.
Knósszoszban a kettős bárdok kis szentélye valószínűleg a késő minószi korból származik. A szentély kis helyiségből állt, hátsó részében pad volt. Ezen egy istennő, egy isten, szolgálóik vagy tisztelőik agyagidoljai voltak elhelyezve, illetve két pár szent szarv.
A krétai istennők mellett kígyót, galambot, kecskét, oroszlánt, fantasztikus szfinxeket és griffeket jelenítették meg.
Az egyszerű szentélyek mellett bonyolultabb épületek is voltak. Erre példa a Russzesznél lévő szentély.
Voltak fedetlen szent helyek a szabad ég alatt.
A szentélyeket gyakran építették hegyek, dombok csúcsára. Arra lehet következtetni, hogy ezek zarándokhelyek voltak, hisz rengeteg fogadalmi ajándék került elő.
Az említett barlangok körül sok szolgált szentélyül, s némelyik a mai napig kultuszhely maradt.
Sok szentélyábrázolás maradt fenn pecséteken, gyűrűkön, a kővázák domborművein.
Két fontos kultikus szimbólumuk van: a kettősbárd, és a szent szarvak.
A természeti tárgyaknak kiemelkedő szerepe van a kultuszban, mely a természetközeliséget érezteti.
Az ábrázolásokon jellemzőnek látszik a tánc és a zene, mellyel valószínűleg együtt járt a hívek eksztázisa is.
A krétaiak rítusai és szertartásai bonyolultak, változatosak voltak. Erre példa a fontosnak tartott bikajáték, mely a termékenységi szertartásokkal állhatott kapcsolatban. Egyik női szertartás volt a hintázás, amely szintén a termékenységi rítus egyike. Elképzelhető, hogy ismerték az emberáldozatot is. A leglátványosabb megnyilvánulásaik a táncok, a felvonulások voltak.
A vallással kapcsolatosak a temetkezési szokások. A kor elején valószínűleg közös sírokba temették halottaikat. A közép-minószi korban a holttesteket összezsugorították, hogy térdük az állukat érje. Ezzel az volt céljuk, hogy a halott az embrió helyzetét vegye föl.
Ahol a szikla kemény volt, ott barlangokba temetkeztek.
1966-ban feltártak egy bonyolultabb síremléket Knósszosztól délre. Ebben négyszögletes fülkék voltak, melyekből összesen vagy kétszáz koponya került elő.
Új sírépületet i. e. 2000 után építettek, s több mint 500 évig használták.
1931-ben a knósszoszi bronzkori város déli oldalán Evans hatalmas templomsírt fedezett fel, melybe valószínűleg a királyokat temették.
Az új stílusú előkelő kamrasírok, amelyeket Knósszoszban a késő minószi korban kezdtek kialakítani, részben egyiptomi példát követett. A halottakat koporsókba helyezték.
I.e. a 14. században a knósszoszi palota végleg elpusztult, ezt követően a sziget bizonyára a Mükénéi Birodalom provinciája lett.
I.e. a 13. században óriási méretű tömeg telepedett meg Krétán, majd
I.e. 1200 előtt északi hódítók dúlták fel.
Körülbelül 50 évvel később akhájok vagy keleti görögök mentek a szigetre.
Ekkor Kréta korábbi lakói a hegyekbe és a tengeren túlra kezdtek el menekülni.
A dórok i.e. 1150 körül lerohanták Krétát.
A sziget legtávolabbi keleti részében még léteznek az eredeti csoportok, akiket a görögök eteokrétesznek, igazi krétainak neveznek.
